Az 5 legérdekesebb tudományos eredmény szülőknek 2017-ből

Az új év kezdete mindig egy jó alkalom arra, hogy számot vessünk az elmúlt évről valamilyen formában. Mi a MentaLife-nál úgy döntöttünk, hogy összegzésként átnézzük a 2017-es kutatási eredményeket a pszichológia területéről és kiszemezzük azokat, amelyeket a legérdekesebbnek találtuk szülők számára.

1. Screen time, azaz a képernyő elött töltött idő

Nem újdonság, hogy azok a gyerekek akiknek televízió vagy számítógép van a saját szobájukban, több időt töltenek a képernyő előtt. A Developmental Psychology egyik tanulmánya szerint azonban ennek hosszútávú negatív következményei lehetnek. A kutatók három különböző tanulmányt elemeztek, összegyűjtve 4000 gyermek adatait. A gyerekek harmadiktól nyolcadik osztályosak voltak és az Egyesült Államokban illetve Singapore-ban éltek. Az eredmények szerint a fokozott képernyő használat miatt a gyerekek kevesebb időt töltenek olvasással vagy alvással, aminek egyenes következménye a gyengébb iskolai teljesítmény. Emellett azok a gyerekek, akiknek a szobájában volt a TV vagy a számítógép több agresszív tartalmat láttak és több viselkedési probléma volt rájuk jellemző. Mindezek tetejében nagyobb arányban voltak túlsúlyosak is.

2. Az okos telefon nem feltétlenül a legokosabb választás

Ha már screen time, akkor ne maradjanak ki a felnőttek sem! A University of Michigan kutatói azt találták, hogy a szülők gyermekeikkel való interakcióját legalább naponta háromszor szakítják meg valamilyen digitális technológia használata miatt. Milyen technológiáról van szó? Telefon, tablet, számítógép, televízió és videójáték, amit ez esetben a szülők használnak. Ugye nem ismeretlen az a szituáció, amikor olvasunk vagy játszunk a gyerekkel és pittyen, berreg vagy csörög a telefon? Ön megállítja magát és nem nézi meg hogy ki írt vagy hívott? Vagy inkább megszakítja a gyermekével való tevékenységét és megnézi? McDaniel and Radesky eredménye szerint a szülők mindössze 11%-a nyilatkozta, hogy ők aztán nem nézik meg. Hogy ez miért fontos? 200 család megfigyelése alapján a kutatók azt találták, hogy a családi idő megszakítására a gyerekek túlzott érzékenységgel, idulatkitörésekkel, hisztivel, nyafogással, vagy akár hiperakitivitással is reagáltak. A gyerekek tehát egyszerűen próbálnak a telefonokkal és különböző kütyükkel a szüleik figyelméért versengeni.

3. Új lehetőség az autizmus diagnosztizálásában?

A gyermekek két éves kora alatt különösen nehéz az autizmus diagnózisa, hiszen a kórkép olyan viselkedések hiányának vagy meglétének sorozatából áll, ami teljesen egészséges gyermekeknél is előfordulhat. A University of North Carolina School of Medicine kutatói szerint azonban a 2-3 éves korban felállított diagnózis már túl késő, hisz ekkorra már az agyban visszafordíthatatlan elváltozások történtek. A kutatók ezért 59 olyan 6 hónapos baba agyáról készítettek MRI felvételeket, akik mindegyike magas kockázati kategóriába tartozott, mivel testvéreik korábban már autizmus diagnózist kaptak. A kisbabák agyának MRI képeit egy számítógépes algoritmus analizálta és 9 gyermeknél állapítottak meg ez alapján autizmust. Két éves korukban a gyermekeket utánkövették és az 59-ből 11 gyermek kapott ekkorra valós autizmus diagnózist. A program tehát 2 gyermeknél tévedett és nem állapította meg a szindrómát, amikor pedig az fennállt. A kutatás még gyerekcipőben jár, ahhoz hogy széles körben használható legyen még többször meg kell hogy ismételjék és jóval nagyobb számú mintával. Nagy eredménynek tartható azonban számon, hogy a gyermekek 80%-ánál helyesen állapították meg a diagnózist és egy egészséges gyermeket sem diagnosztizáltak tévesen autizmussal.

4. Posztpartum vagy szülés utáni depresszió

Nem lehet eleget beszélni róla, hisz hajlamosak vagyunk nem komolyan venni. Beszéljenek hát a számok önmagukért. A Dániában készült vizsgálat több mint 450.000 szülést követett nyomon és a következőket találták:

• a nők 5-15%-a szenved a posztpartum depressziótól, ami sokuk számára életük első mentális betegsége volt

• a szülés után egy évvel 28%-nak továbbra is szüksége volt terápiára

• a szülés után 4 évvel pedig 5,4% állt továbbra is terápiás kezelés alatt

Fontos tudni, a baby blues teljesen normális jelenség, a fizikai és emócionális fáradság, valamint a hormonok hirtelen változásának eredménye a szülés után. Ez azonban a szülés után pár nappal kezdődik és legfeljebb 10-14 napig tart. Amennyiben a tünetek tovább tartanak, vagy később kezdődnek, postpartum depresszióra gyanakodhatunk és legjobb vele szakemberhez fordulni.

5. A végére pedig egy eredmény ami azt bizonyítja, hogy nem lehet panasz a mai fiatalokra!

Sokan ismerjük a Marshmellow tesztet, amit 1972-ben a Stanford University-n végeztek. Ennek lényege, hogy a gyerekek elé raknak egy pille cukorkát és elmondják, hogy vagy megehetik most a cukorkát, vagy várnak kicsit és akkor kapnak még egyet. Tehát a gyerekek önkontrollra való képességét mérték, valamint azt, hogy mennyire tudják a jutalmat késleltetni. Eredményeik arra is kiterjedtek, hogy azok a gyerekek, akik képesek voltak késleltetni a jutalmat, azaz nem falták be a kapott cukorkát rögtön, az élet más területein sikeresebbek voltak.

Idén arra voltak a University of California Santa Barbara kutatói kíváncsiak, hogy az elmúlt 50 évben vajon jobbak vagy gyengébbek lettek a gyerekek ezen a területen. Ennek megállapítására összegezték az eddigi kutatásokat, amihez azt is hozzátették, hogy a kutatók mit jósoltak, jobb, vagy rosszabb a mai gyerekek önkontrollja. Az eredmények egyértelműen mutatják, hogy a mai gyerekek bizony erősebb önkontrollal rendelkeznek és még inkább képesek arra, hogy késleltessék a kapott jutalmat. A szakértőknek azonban több mint a fele azt jósolta, hogy a mai gyerekek eredménye rosszabb lesz. Így ez a kutatás tisztán mutatja, hogy a „mai gyerekekkel” előítéletesek vagyunk, a panaszkodásunknak azonban nincs tudományos alapja.

Kíváncsian várjuk, hogy mit hoz az új év.

Akik szeretnének a fenti cikkekről bővebben is olvasni, ezeken a linkeken keresztül megtehetik:

1. Képernyő a gyerekszobában 2. Szülők és telefonok

3. Autizmus kutatás

4. Postpartum depresszió

5. Önkontroll