Recent Posts

Archív bejegyzések

INDUL A SULI! Új tanév, új kihívások

Hardi Judit cikke a Fanny magazinban jelent meg. Szakértőként Rédei Zsuzsanna osztotta meg gondolatait.

A szeptember számos új élethelyzetet hoz a család életébe, némelyik könnyebb, más nehezebb. A gyerekek kevésbé rágódnak a változásokon, ám nincsenek olyan megküzdési stratégiáik, mint a felnőtteknek. Hogyan segítsünk hatékonyan?

Ha ijesztő az új osztály

Az elsőszülötteknek nincs könnyű dolguk iskolakezdéskor. Ha az első osztályba készülő előtt nincs példa, ráadásul az óvodában gyakran megjegyzik, hogy bizonyos viselkedést az iskolában már nem engednek meg, félve, bizonytalanul várhatja a szeptembert.

– Hívjuk fel a figyelmét, hogy ez a helyzet minden osztálytársának új, nincs egyedül az izgalmával. Oldja a félelmet az is, ha a szülő felidézi, milyen élmény volt számára az első iskolanap – magyarázza Rédei Zsuzsanna pedagógiai szakpszichológus. – Meséljünk róla, hogy milyen izgatottan vártuk magunk is a szeptember elsejét. Ne hallgassuk el az esetleges negatív élményeinket se, de meséljük el azt is, hogyan küzdöttünk meg a nehézségekkel.

Tagozat- vagy iskolaváltás esetén emlékeztessük, milyen könnyen vette az akadályt elsőben. Amiatt izgul, hogy nem fogadják be? Kérdezzünk vissza: korábban is beilleszkedett? Neki nem, de más osztálytársának volt ilyen problémája? Ha igennel felel, kérdezzünk újra: ő hasonló ahhoz a másik diákhoz? Ha nem, nincs gond.

– Amennyiben nagyobb már a gyerek, tudassuk vele, hogy ha elviselhetetlenné válik a helyzet, lehetősége lesz iskolaváltásra. Fontos, hogy tudja, minden helyzetben változtathat, semmi sincs kőbe vésve – teszi hozzá a pszichológus.

Ha nem jön ki az osztálytárssal

A bántalmazásra azonnal és határozottan kell reagálni.

– A gyerekbe már kicsi korában óhatatlanul belenevelünk egy rossz beidegződést. Amikor panaszkodik egy másik társára otthon vagy az óvodában, gyakran rászólunk, hogy ne árulkodjon. Pedig ha egy gyerek jól érzi magát, ha önfeledten játszik, nem hagyja abba csak azért, hogy árulkodjon. Csupán akkor szól, ha valami komolyan bántja – mutat rá Rédei Zsuzsanna. – Megszokta, hogy nem szabad árulkodni, ráadásul az intelmek kiegészülnek az „oldd meg egyedül”, „ne sírj” mondatokkal, mindez arra trenírozza a gyereket, hogy ne kérjen segítséget.

A pszichológus szerint már korán meg kell tanítani, hogy sem az érzelmi, sem a fizikai bántalmazás nem fogadható el, bátran kérhet segítséget felnőttől. A közösség erejét sem érdemes alábecsülni. Ha a szülők és a gyerekek együttesen lépnek fel a bántalmazással szemben, ha felhívják erre a pedagógus figyelmét, azzal akár a bántalmazón is segíthetnek.

– Jelezzük a gyereknek, hogy számíthat ránk. Ismételjük el akár többször, hogy hozzánk bármikor fordulhat. Talán nekünk nem volt ilyen élményünk, ezért hosszabb időbe telhet, mire megértjük, mi játszódik le benne, de semmiképp sem engedjük, hogy bántsák.

Ha nem jön ki a tanárral

Amennyiben alsós gyerekről van szó, aki egy-két tanítóval áll csak kapcsolatban, de valamelyikkel nem jön ki, akkor fontos, hogy szinte azonnal reagáljunk, és váltsunk iskolát, osztályt. Mivel a kicsik rengeteg időt töltenek együtt a pedagógussal, az érzelmi terhelés is erősebb.

– Más a helyzet, ha idősebb már a gyerek. Felsőben akár tíz-tizenkét tanár is oktatja őket, ha közülük egy-kettővel nem jó a viszony, az nem tragédia. Érdemes elmagyarázni a kamasznak, hogy bizony a későbbi életében is kerülhet olyan helyzetbe, amikor nem jön ki minden munkatársával, főnökével – ezeket a kapcsolatokat ugyancsak kezelni kell.

A pszichológus szerint érdemes szóba hozni azt is, hogy más osztálytársait vajon kedveli-e a pedagógus, és ha igen, ők mit csinálnak másképp. Talán csak szorgalmasabbnak kellene lenni? Persze az is lehet, hogy a helyzet tarthatatlan, mert a felnőtt például rendszeresen megalázza a fiatalt. Ilyenkor határozott fellépésre van szükség. Először az érintett pedagógussal beszéljünk, majd ha ez nem vezet eredményre, forduljunk az iskolavezetéshez. Semmiképp se hagyjuk, hogy a gyerek benne maradjon egy bántalmazó kapcsolatban.

Ha gondot okoz a digitális oktatás

Nemcsak a gyereknek, hanem pedagógusi, gyógypedagógusi végzettség nélkül a szülőnek sem könnyű a megváltozott körülmények között teljesíteni.

– Merjünk segítséget kérni! A tanulási nehézséggel küzdőknek és nagyon sok jó képességű gyereknek is gondot okozott az átállás, nem azért, mert buták lennének, hanem mert egészen máshogyan tanulnak: az auditív típusú gyerekek például, akik az órán negyvenöt perc alatt könnyen elsajátítják a tananyagot, órákig ülhetnek a könyv felett. Nem szégyen segítséget kérni, és ami fő, tanítsuk meg a gyerekeket tanulni, erre rengeteg ingyenes oktatási anyag érhető el az interneten – tanácsolja szakértőnk. – A legnagyobb nehézséget azonban nem a digitális oktatás, hanem a közösség hiánya okozza. Ezért arra kérem a szülőket, hogy ameddig erre lehetőség van, persze nem felelőtlenül, addig engedjék, vigyék közösségbe a gyereket. A telefon és a videócset nem pótolja a személyes találkozást.

Hardi Judit

Baj van, ha…

Szülőként hajlamosak vagyunk túlizgulni a dolgokat, akkor is aggódni, ha nincs súlyos probléma. A szakember szerint nagy gond akkor van, ha a következő három területen változást észlelünk a kicsi viselkedésében.

  • Ha más lesz a gyerek játéktevékenysége (visszahúzódó lesz, vagy épp ellenkezőleg: túlpörög).

  • Ha megváltozik az étvágya (nem eszik, vagy hirtelen túl falánk lesz).

  • Ha az alvásban észlelünk változást (nehezen alszik el, sokszor felriad, vagy túl sokat alszik)

Amennyiben a fentiek valamelyike, vagy akár több közülük huzamosabb ideig, egy hónapon túl fennáll, szakember segítségét kell kérni.

Kamasszal suttogó

Beszélgetés nélkül nem lehet elindulni a megoldás útján, de a diskurzus egy tizenévessel több mint embert próbáló feladat.

– A kamaszok esetében a beszélgetést nem kezdeményezzük, hanem fogadjuk – magyarázza a pszichológus. – Jellemzően a leglehetetlenebb időpontban akarnak beszélgetni: éjfél után három perccel vagy indulás előtt, amikor késésben vagyunk. Állandó készenlétben kell állnunk, inkább kockáztassuk meg a késést, tegyük le, amivel épp foglalkozunk. A kamasz ugyanis ha akár párpercnyi türelmet kérünk is tőle, úgy veszi, hogy nem érdekel a mondandója. Ha pedig azt tapasztaljuk, hogy a vacsoránál egy szót sem szól, de a családi Viber-csoportban megnyílik, akkor nyúljunk utána a digitális platformon, ott beszéljünk vele, ahol könnyebben kommunikál.

Amennyiben hetek, akár hónapok óta nem tudjuk szóra bírni a látszólag gondokkal küszködő kamaszt, szakember segítségét kell kérni.

– Az a tapasztalatom, hogy a tinédzserek kifejezetten szeretnek magukról beszélni, megnyílnak a pszichológus előtt. Lehet, hogy az első lépés, vagyis a pszichológus felkeresése nem egyszerű, de ez ügyben nincs demokrácia. Abban viszont igen, hogy kinek nyílik meg a gyerek: ha nincs meg az összhang a szakemberrel, és ez rendszerint már egy alkalom után kiderül, ne ragaszkodjunk hozzá. Keressünk mást, akivel elindulhat a közös munka.

MentaLife Központ

+36/30-885-4815

Budapest, XVII. kerület, Csengőd utca 23.

info[kukac]mentalife.hu

Copyright © 2017 MentaLife. All rights reserved. Az árváltoztatás jogát fenntartjuk. Az esetleges hibákért felelősséget nem vállalunk.