Bezzeganyák és a valóság

A szülők szeme mostanában nem csillog már annyira. Fáradtak, bizonytalanok, időnként kimerültek. Pedig nagyon igyekeznek. Már a terhesség alatt is mindent elolvasnak a születendő gyermek fejlődésével kapcsolatban. Elképzelik, hogy milyen szép lesz minden, látják magukat a gyönyörű címlapfotók mintájára sétálgatva a parkban, legszebb ruhájukban homokozva a játszótéren.

Aztán belecsöppennek a valóságba és bekerülnek egy mókuskerékbe, ahol kergetik az ideális állapotot és egyre-egyre frusztráltabbá válnak. Pedig tényleg nagyon igyekeznek, erőn felül teljesítenek, főleg az édesanyák, de szerencsére azt tapasztalom, hogy manapság az édesapák is. És még akkor is, amikor minden rendben van, ez az időszak rendkívül nehéz. Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy időnként döccenők is adódhatnak. Pici elmaradás a fejlődésben, változás az életükben, aztán a nehezen felépített rendszer borulni kezd. A lelkiismeretes szülő, felismerve a problémát – ami véleményem szerint a legnehezebb feladat – segítséget kér. Biztonságos fogódzókat keres, megerősítésre vagy útmutatásra vágyik. Másfajta útmutatásra, mint amit a szomszéd mond, másra, mint amit az anyóstól kaphat. Az sem segítség, amikor úgy kezdődik a családtól kapott „támogató” mondat, hogy „A mi időnkben…” vagy „Én annak idején 3 gyereket neveltem és nekem SEMMI segítségem nem volt…..”. Nos, igen, a burkolt bűntudatkeltés nagymesterei még a legjobb szándékú nagyszülők is.

Problémák pedig bármikor adódhatnak. Bölcsődei beszoktatás, óvodai élet, iskolakezdés, intézményváltás, étkezési problémák ütik fel a fejüket, szorongani kezd a gyermek vagy ne adj Isten, verekszik. Körmöt rág, tikkel, rémálmai lesznek, bepisil, dadog, fáj a hasa, fáj a feje vagy egész egyszerűen más, mint a többi vagy más, mint amilyen eddig volt. Szülőként pedig minden egyes esetben mi magunk azonnal szorongani kezdünk. Azt szeretnénk, hogy a mi gyermekünk BOLDOG legyen. BOLDOG GYERMEK legyen. Na ilyenkor kell egy segítő kéz. Egy rendszer, ahol valóban rendszerben, családi-, intézményi rendszerben látja egy szakember a gyermeket. És a szülőket is, hiszen nélkülük nem érhető el változás. Nos, mi ezt a rendszert álmodtuk meg és kezdtük el építeni 2017-ben, egy hideg januári napon.