Üzenet a férjemnek: Újraházasodtam!
Hideg, januári nap volt, amikor nyakunkba vettük a kerületet és az előzetesen leszűrt ingatlanokat elkezdtük felmérni. Az lebegett a szemünk előtt, hogy egy olyan központot alakíthassunk ki, ahol minden igényt ki tudunk elégíteni.
Legyenek szobák a pszichológusoknak. Saját szobát kapjon a logopédus, a fejlesztőpedagógus, a gyógypedagógus. Pici gyermekeknek korai fejlesztésre alkalmas szobát, nagyobbaknak tornaszobát is ki tudjunk alakítani. És persze a serdülők, felnőttek, szülők, családok számára is legyenek szobáink, ahol szakembereink csak rájuk figyelve, kényelmes, barátságos körülmények között tudnak számukra segítséget, támaszt nyújtani, kísérni őket felnőtt életük rögös, néha tragédiáktól megtépázott útján.
Nem szaporítom tovább a szót, az ember életében időnként vannak nagy egymásra találások. A férjem, most ezeket a sorokat olvasva biztosan azt gondolja, róla írok. (Igen, drágám, veled is így volt!) De ezzel a házzal is. Érezhető volt, hogy rengeteg dolgon kell változtatni még, de ez az, amit kerestünk. Ez lesz az igazi. Pedig volt előtte is akadt egy-kettő, ami az igazi ígéretével kecsegtetett, de ez más volt. Ez az egymásra találás hosszú távra szólt. (Nem, drágám, előtted nem volt senki, aki kecsegtetett volna, mindig Te voltál az IGAZI. ☺ )
Május volt, mire megszületett, mire átvehettük és a miénk lett. Ez a várakozás, mint ahogy egy babavárás, sok mindent formált bennem és nagy változásokat hozott. Társra is találtam. (Na, itt már végleg elengedem a férjemnek tett utalásokat, mert kezdem én is elveszíteni a fonalat.) Szakmai társra leltem. Olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy legjobb barátnőm egyben kolléganőm is. Szakmailag, emberileg, immáron közel 15 éve, vakon megbízunk egymásban. Őt az élet messzire, nagyon messzire sodorta, San Francisco-ban él, követve és támogatva fantasztikusan tehetséges férjét. Ott képzi most tovább magát, és ha minden jól alakul, a „pszichológia doktornője” lesz hamarosan. Ő szegődött mellém ebben a hatalmas, remélhetőleg élethosszig tartó kalandban. Egy furcsa képzavarral élve, ő most a szakmai Golden Gate híd Magyarország és Amerika között. A pszichológiának Amerikában két nagy fellegvára van. Az egyik New York, míg a másik San Francisco. Itt képződni hatalmas kiváltság és ezt a tudást, szemléletet Budapest egyik külkerületének csendes, de a központhoz közeli kis utcájába hozni, hatalmas szerencsének mondható. A nagyon jó dolgokhoz pedig egy kis szerencse is kell, ugye!?
