Recent Posts

Archív bejegyzések

Közös móka az iskolakezdés

Rédei Zsuzsanna, központunk vezetője a Gyereklélek magazin riporterével, Dudics Emesével beszélgetett az iskolakezdésről.


Több figyelem, nagyobb fegyelem, új közösség, más szabályok: iskolába megy a gyereked, és ez óriási változás az életében – az életetekben. Hogyan készítsd fel őt úgy, hogy az átmenet a lehető legsimább lehessen?


Szerző: Dudics Emese



Fontos, hogy a gyereked tisztában legyen azzal, hová is fog járni. Ismerje az iskola épületét, tudja, hol található, hogyan néz ki. Remélhetőleg együtt választottatok sulit, de legalábbis a gyereked elmondhatta, hogy a két vagy három lehetséges tanító néni vagy bácsi közül ki a legszimpatikusabb neki. Érdemes bízni a választásában. Egyrészt, nem biztos, hogy a játszótéren agyondicsért tanító néni a legjobb éppen a te gyerekednek. Másrészt a kicsi önbecsülését erősíti, hogy részese lehetett az életét érintő fontos döntésnek, és elkötelezettebben kitart majd a választása mellett. „Szeretném azonban levenni a szülők válláról azt a terhet, hogy az iskola- és a tanítóválasztás egy életre szóló és mindent meghatározó döntés” – mondja Rédei Zsuzsanna pedagógiai szakpszichológus, a MentaLife Központ alapítója és vezetője. „Szükség esetén menet közben is lehet váltani.”


Más is fél

Mesélj arról, milyen is egy iskola, és mi minden történik ott. Idézd fel, veled hogy volt, oszd meg vele, hogy te mitől izgultál, mitől tartottál. Éreztesd vele, hogy amitől ő fél, azt te is átélted. Alkalmazd a varázsmondatot: „Veled együtt mindenki más is fél egy kicsit az iskolától!” A gyerekek hajlamosak úgy érezni, hogy csak bennük van félsz, csak nekik dobog hevesebben a szívük, ha az új kihívásra gondolnak, pedig ez nem így van. Megnyugtató lehet számukra, ha hangsúlyozod: mindenki más is úgy kerül iskolába vele együtt, hogy még soha nem járt oda.


Mesélj neki

Szakértőnk jó szívvel ajánlja többek között Vadadi Adrienn meséit, amelyek realisztikus (de azért barátságos) képet festenek az iskoláról. A hagyományos mesék közül pedig azokat javasolja, amelyek csupán áttételesen szólnak az iskoláról, mégis nagyon jók ebben az élethelyzetben. „Az eredeti, tehát a nem átírt Grimm-mesékre, valamint Benedek Elek meséire gondolok: azokra, amelyekben van egy nehézség, amit le kell küzdeni, amelyekben vannak sárkányok, szörnyek, amelyekkel meg kell vívni a csatát – hiszen az iskolában is mindenkinek meg kell küzdenie a maga sárkányaival, szörnyeivel.”


Teljesítmény

Készítsd fel finoman arra, hogy teljesítményt várnak majd el tőle. „Szigorúan tilos azonban feladatlapokat kitöltetni a gyerekkel!” – figyelmeztet Rédei Zsuzsanna.

Tiltott mondatok:

„Gyere, ülj le, és oldd meg ezt a feladatsort, mert az iskolában is így kell majd csinálni!”

„Ülj szépen negyvenöt percig, hiszen az iskolában is ezt kell majd tenned!”

Egy kisiskolás gyerektől 20-25 perces figyelem várható el egyhuzamban. Inkább csak kínálj fel neki tevékenységeket, és figyeld, hogy mennyi ideig képes koncentrálni.


Finommotorika

Tedd lehetővé, hogy fejlődjenek a finommotorikus képességei. Ehhez igazán nem kell sok: a homokozás, a sarazás, a gyöngyfűzés, egyszóval a szenzoros, taktilis ingerek ezt fantasztikusan fejlesztik. Fogjatok egy doboz marokkrétát, menjetek ki a játszótérre, vagy csak a házatok elé az utcára, és rajzoljatok a földre. Akár le is fekhettek és körberajzolhatjátok egymást, aztán a megfelelő helyre a megfelelő színnel berajzolhatjátok a szemeket, a szájakat.


Nagymozgások

Rendkívül jótékony hatású a futkározás, a mászás, a hintázás, a trambulinozás (akár otthoni használatra is lehet kapni egyméteres átmérőjű trambulint, az is jó). „Nekünk, szülőknek muszáj erre szisztematikusan, tudatosan időt szánnunk” – mondja a szakértő.


Kint a szabadban

Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a napfénynek idegrendszer-érlelő hatása van (az idegrostokat körülölelő mielinhüvelyeket érleli). Kend be a gyereket fényvédő krémmel, és ki a szabadba! (Persze nem akkor, amikor hőségriadó van.) Egyáltalán, a szabad levegőn eltöltött idő értéke felbecsülhetetlen. Rédei Zsuzsanna szerint a gyerekeknek naponta legalább négy órát kellene a szabadban tölteniük. Ne félj az időjárástól, gondolj a skandináv gyerekekre, őket is kiviszik, ha esik, ha fúj. És ha ráesik egy kis eső a gyerekre? A legnagyobb buli lesz, hogy érzi a bőrén a cseppeket. Éljen a gumicsizma és a réteges öltözködés!


Felkelés

Valószínűleg hamarabb kell majd reggelente felkelnetek, mint eddig. Hogy elkerüld a „school jetlag” jelenséget, érdemes finoman trenírozni a gyereket az iskola előtti utolsó két hétben, de csináld trükkösen. Ébreszd az iskolához szükséges időpontban, de indokként ne az iskolát hozd fel.

Ehelyett:

„Ébresztő, pattanj ki az ágyból, mert az iskola alatt is ilyenkor kell majd kelned!”

Mondd inkább ezt:

„Jó reggelt, gyere, bújj ki az ágyból, képzeld, szerveztem magunknak egy jó kis reggeli programot, elmegyünk megetetni a kacsákat a közeli pataknál!”


Reggeli

Az iskolában nagyon el fog fáradni az idegrendszere, szüksége lesz az energiára. Próbáld rávenni, hogy egyen valamit ébredés után, ha mást nem, pár szem kekszet vagy egy kis kakaót. Az igazi reggelit pedig, ha lehet, időzítsd az első óra utáni szünet idejére.


Milyen lesz?

Ha szóba kerül, milyen is lesz az iskola, mesélj neki arról, milyen klassz lesz, hogy megismeri majd, hogyan működik a világ, és ha megtanul írni és olvasni, maga is utánajárhat a dolgoknak. Kérd meg, hogy majd mesélje el neked, mi mindent tanult, mert érdekel téged – lehet, hogy te már elfelejtetted mindezt, vagy a te iskoládban nem tanították meg ilyen jól. Alapozz a tudásvágyára. Mint Rédei Zsuzsanna mondja, ebben a korban lecsökkennek a gyerekek ösztönkésztetései, és előtérbe kerülnek az értékelésen és önértékelésen alapuló dolgok.


Mégis, kinek a dolga?

Szakértőnk szerint az iskolakezdés a család feladata, közös kaland. Mondd el neki, hogy most neked is minden új és nagyon izgalmas. Készüljetek közösen. Jó esetben ő választhat iskolatáskát, tolltartót, de a cuccok összepakolása, az eszközök előkészítése legyen közös feladat! Találd meg az arany középutat a „te hegyezd ki a ceruzáidat, hiszen te fogsz iskolába járni” és a „menj csak játszani, majd én kihegyezem a ceruzáidat!” között. Ne hagyj rá mindent (ehhez még kicsi, a „te dolgod az iskola”-kártyát tartogasd a kamaszkorra), de ne is végezz el mindent láthatatlanul. Mondhatod például ezt: „Légy szíves, hozd ide a ceruzáidat. Én kihegyezem őket, te pedig figyelheted, hogy elég hegyesek-e már. Szólj, ha már jó.”

Kezdetben ugyanez vonatkozik más teendőkre, a házi feladatokra is: elsős korban a házi feladatot tekintsd úgy, mint ami a te dolgod is. Kísérd figyelemmel, hogy elkészül-e, segíts, ha szükséges, és ha már látod a gyereken, hogy nagyon fáradt, akkor ne hezitálj berajzolni azt az utolsó öt o betűt magad.