Recent Posts

Archív bejegyzések

Válás trauma nélkül

Dömötör Ágnes cikke a Gyereklélek magazinban jelent meg Rédei Zsuzsanna szakértő gondolataival.


Lehet úgy válni, hogy ne okozzunk sérülést a gyermekünknek? A pszichológusok szerint igen – de nem könnyű. Óriási adag érzelmi intelligencia és önkontroll kell hozzá.





1. Volt pároddal maradj minél barátibb viszonyban.

A legfontosabb tanács, egyben a legnehezebb is. Hiszen ha olyan jó barátok lennétek, el sem válnátok… Inkább az jellemző, hogy mire válásra kerül a sor, a sok konfliktus és sérelem gyűlöletté dagadt. Pedig minden kutatás megerősíti, hogy a gyerekek számára nem a válás a fő lelki teher, hanem a szülők közti ellenséges viszony. A szülők gyűlölködése a gyerek egész életére kiható sérüléseket okozhat.


2. Dühödet, sértettségedet a gyerek ne érzékelje. Ha kell, ehhez kérj segítséget!

A valódi megoldás, ha a negatív érzéseinket nem elrejtjük a gyermekünk elől – hiszen azt csak ideig-óráig lehet –, hanem dolgozunk velük. Ez olyan önismereti-érzelmi munka, amit a gyermekünk érdekében kell végigcsinálnunk. Mivel sem a párunk, sem a válás mellett nem a gyerekünk döntött, ezzel tartozunk neki.

A munka ott kezdődik, hogy akarunk kezdeni valamit az indulatainkkal, megérteni a reakcióink hátterét. Nem szégyen szakemberhez fordulni. (Pl. coach, pár- vagy családterapeuta, pszichológus). „Érdemes akár néhány alkalmas tanácsadásra is elmenni – teszi hozzá Rédei Zsuzsanna pszichológus. – Vannak tanulható kognitív technikák, amiket a szülő jól fog tudni használni a volt párjával való kapcsolattartásban.”

A mediátor is sokat tud segíteni váláskor: a felek békés, kontrollált körülmények között juthatnak megegyezésre a praktikus dolgokban (pénzügyek, kapcsolattartás), és a bontóper nem változik szimbolikus küzdőtérré.


3. A válást közös döntésként tálaljátok a gyereknek.

A pszichológusok azt tanácsolják a szülőknek, a válást közös döntésként kommunikálják a gyermeknek, akkor is, ha ez nagy nehézséget okoz annak, aki a szakítást valójában nem akarta. Ezzel nagy lelki tehertől kímélik meg a gyermeket. „Ha úgy van tálalva, hogy az egyik szülő az áldozat, a másik a hibás fél, az nagyon megnehezíti a gyerek számára, hogy mindkét szülőjéhez egészségesen kötődjön” – magyarázza Deliága Éva gyermekpszichológus, a Ketten háromfelé, Válás gyerekkel c. könyv szerzője.

„Ha egy harmadik felbukkanása vezet a váláshoz, akkor gyakori, hogy a megcsalt fél belecsúszik az áldozat szerepébe” – teszi hozzá Rédei Zsuzsanna pszichológus. – De fel kell ismerni, hogy a válás közös felelősség, mindkét fél részese a folyamatnak. Nem szabad hibáztatni a másik szülőt a gyermeknek.”

Mit tegyünk, ha a gyermekünk annyira haragszik a másik szülőjére, hogy találkozni sem akar vele? „Ha a gyereknél megjelenik a düh, a szülőnek mindig bele kell gondolnia, hogy ez valóban a gyerek érzése-e, vagy pedig a gyerek, a szülő projektív felületeként, átvette az ő érzéseit” – magyarázza Rédei Zsuzsanna pszichológus. Úgy látja, sokan beleesnek abba a hibába, hogy azt hiszik, ők helyretették a dühüket, a lelkük mélyén mégis jólesik nekik, hogy a gyerekük haragszik a másik szülőre. A gyereket oldalt választhat azért is, mert egyik szülőjét elesettnek látja. Fontos látni, hogy ha a gyerek „igazságot oszt” (valamelyik szülő oldalára áll), bármennyire hízelgő vagy vigasztaló is ez a megbántott házastársnak, ott valamit nagyon nem jól csinálunk.


4. Ne boncolgasd a gyermekednek a szétválásotok okait.

A váláshoz vezető okokat nem kell kitárgyalni a gyerekkel, hangsúlyozzák a pszichológusok. Hiába van bennünk önigazolási igény, nem teszünk vele jót a gyerekünknek. Deliága Éva gyermekpszichológus szerint érdemes a szerelem és a szeretet különbségéről beszélni ilyenkor.


5. Ne a gyerekedben keress érzelmi támaszt vagy pótlékot.

Szülőként meggyőződésünk, hogy az őszinteség és a hitelesség nagyon fontos, ezért nyíltan kell beszélnünk a gyermekünknek az érzéseinkről. Ez igaz, ha egy bosszantó fejfájásról van szó. De válási kríziskor olyan súlyú felnőttproblémák kerülnek elő, amit nem szabad a gyerekre terhelni.

Csapdát jelent, hogy a szülő sokszor nem veszi észre, hogy a gyermekét támaszként használja. „Váláskor sérül a családi rendszer, keletkezik egy vákuum. A gyermek is érzik a szívó hatást, és önkéntelenül megpróbálja betölteni ezt az űrt – magyarázza Rédei Zsuzsanna pszichológus. – Ha a gyermek mellettünk landol az ágyban, fel kell tennünk a kérdést: valójában melyikőnknek van erre jobban szüksége? A gyermeknek azt kell éreznie, hogy lehet, hogy most nem vagyok jól, de van, akivel ezt megbeszélhetem, akire támaszkodom.”


6. A kapcsolattartás rendje kiszámítható legyen, és kellőképp rugalmas.

A múltban a „láthatást” úgy értelmezte mindenki, hogy az egyik szülőnek kötelessége biztosítani a másik szülő jogát, hogy láthassa a gyereket. Ez azonban téves megközelítés. Valójában a gyermek joga és érdeke, hogy mindkét szülőjével rendszeres kapcsolatban álljon. Az a szülő tehát, aki segíti a kapcsolattartás gördülékeny, élményteli lebonyolítását, nem a másik szülővel tesz jót elsősorban, hanem a saját gyermekével.


SZOKÁSOS LÁTHATÁS VAGY FELEZETT IDŐ?

Mi a jó: ha a gyermeknek van egy fő gondviselője és egy otthona, és a másik szülővel csak minden második hétvégén találkozik, vagy ha a gyermek felváltva él ugyanannyi ideig (pl. egy hét) az egyik, majd a másik szülővel? A pszichológusokat is nagyon megosztja ez a kérdés. A legjobb, ha minden család saját igényeire és lehetőségeire szabva, egyedileg alakítja ki a kapcsolattartás rendszerét, tanácsolja Deliága Éva gyermekpszichológus.


E két véglet között vannak még lehetőségek, hívja fel a figyelmet Rédei Zsuzsanna pszichológus. Pl. az egyik „félutas” megoldás, ha hetenként 2 napot tölt a különélő szülővel a gyermek: az egyik héten 2 hétköznapot (pl. csüt.-péntek), míg a másik héten a hétvégét (szo.-vas.).

Nem könnyű kidolgozni egy mindenki számára elfogadható rendszert. De egy dolgot biztos nem szabad: megkérdezni a gyereket, ő kivel szeretne élni. Deliága Éva gyermekpszichológus szerint a szülőknek mindenképpen meg kell állapodniuk előre egy rendszerben, ezt lehet csak utána a gyermekkel megbeszélni. „Fontos mondani ilyenkor a gyereknek, hogy ez most így tudjuk megoldani, de ha azt látjuk, hogy neked ez nem jó, akkor megpróbálunk rajta változtatni” – teszi hozzá Rédei Zsuzsanna pszichológus. A lényeg, hogy együtt gondolkozzon a család. „Hogy sikerül-e mindenki számára megfelelő rendszert kialakítani, sokszor olyan apróságokon múlik, mint hogy otthon történik-e a váltás egy érzelmileg megterhelő vasárnapi búcsújelenettel, vagy az intézményben: péntek reggel elviszi a gyermeket anya az oviba, és meg van beszélve, hogy délután apa megy érte” – mondja Deliága Éva.


7. Tartsd be a sorrendet, legyél türelmes és tapintatos.

„Szakításkor az egyik fél gyakran érzelmileg előrébb tart, mint a másik. Lezárta magában a kapcsolatot, és menekülne, lépne tovább”– mondja Deliága Éva. Az érzelmek ugyan ezen az oldalon mások (sértettség, düh helyett türelmetlenség, változás adta lendület), de általában itt is olyan intenzívek, hogy a szülő nem veszi észre, hogy rajta kívül mindenki másnak még időre van szüksége, hogy feldolgozza a változásokat.


Gyurkó Szilvia a válásról szóló könyvében azt írja: problémamentes válásoknál is fél év, mire a gyerekek feldolgozzák a veszteségélményt, és van, amikor ez a folyamat egy évre nyúlik. A szakítást kezdeményező félnek időt kell hagynia a családtagjainak (gyermekének, exének egyaránt), hogy eljussanak az elfogadásig. Új partnerét csak ezután vezesse be a család életébe, lassan, óvatosan, a fokozatosság elvét betartva.


8. Volt párod új választottjához pozitívan állj hozzá.

A gyerekek elfogadóan, nyitottan szoktak hozzáállni a szüleik új választottjához, ha:

- elég idő telt el a szakítás óta (ld. fent: fél-egy év);

- az új személy fokozatosan lett bevezetve a gyerek életébe;

- a szerepek tisztázottak (pl. az új partner nem „új apa”-ként, hanem anya új szerelmeként/párjaként van bemutatva);

- a másik szülő is képes elfogadni a helyzetet.

„Apa új barátnőjét nem fogja tudni megszeretni a gyerek, ha úgy érzi, ezzel anyát halálosan megbántja – magyarázza Deliága Éva gyermekpszichológus. – Ha anya képes azt mondani, hogy »persze, szívesen megismerem, örülök, hogy apa jól van, és örülök, hogy jól érzed magad náluk«,, ebben a légkörben tud a gyerek egészségesen viszonyulni az új párhoz.”

Nehéz élethelyzet, ha a gyermek elutasítja egyik szülője új párját (mert a fenti feltételek közül egy vagy több nem tudott teljesülni). Erőltetni nem szabad; rövid vagy középtávú megoldás lehet, ha úgy szervezzük, hogy a gyermek ne találkozzon az új párral, tanácsolja Deliága Éva. Segíthet, ha megpróbáljuk sok empátiával és tapintattal kisimítani a volt párunkkal az érzelmi gubancokat, és a segítségét kérjük a helyzet megoldásához.


9. Ha kell, segíts a szülőtársadnak, hogy jobb szülő legyen.

Sok család úgy működik, hogy apa hozza a pénzt, anya van a gyerekkel. Válás után előfordulhat, hogy bár az apa szeretne aktívabb részt vállalni a gyermeke életében, nem tudja, hogyan. Sokat segíthet ilyenkor az anya: programötleteket adhat a szülőtársnak, e-mailen elküldheti neki a gyerek kedvenc ételének receptjét.

„Azt tapasztalom, sokszor a láthatás több minőségi időt jelent, mint ami a válás előtt jutott a gyereknek, mert a szülők ekkor félretolják a teendőket – mondja Rédei Zsuzsanna pszichológus. – Így, jó esetben a gyerekek csak a megszokottságot veszítik el a válásban, és az érzelmi kapcsolat nem sérül, csak átalakul.”


10. A nagyszülőkkel is érdemes beszélni a válásról.

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a válásban nemcsak a gyerek és a szülők vannak benne, de a nagyszülők is. Ő bennük is maradhat neheztelés, amit oldani lehet egy közös beszélgetéssel, amiben a szülők elismerik a felelősségüket (ki-ki a magáét), és megbeszélik, mi a gyermek érdeke ebben a helyzetben. Az pl. mindenképpen, hogy a nagyszülő ne szidja az unokájának a volt menyét/vejét!


MentaLife Központ

+36/30-885-4815

Budapest, XVII. kerület, Csengőd utca 23.

info[kukac]mentalife.hu

Copyright © 2017 MentaLife. All rights reserved. Az árváltoztatás jogát fenntartjuk. Az esetleges hibákért felelősséget nem vállalunk.